Az élet sója
„Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elmehülyébe, az a reménytelen szerelem!”
(Pelham Grenville Wodehouse)
A reggeli napfény beszűrődött a szobám ablakán át. Kómásan ébredtem, erős fejfájással. Felültem az ágyban, és a halántékom dörzsöltem. A fenébe is! Az anyám már idejekorán figyelmeztetett rá, hogy a szerelmi bánatot italba fojtani ostobaság, hisz azzal nem csökkentem a kínokat, hanem fokozom, mert tud úszni a rohadék. A pokolba is, hogy már megint igaza volt! Kinyitottam a fiókom, és fájdalomcsillapító után kutattam. Miután megtaláltam, hiába tudtam, hogy értelmetlen, bedobtam kapásból kettőt is, majd visszahanyatlottam az ágyra.
Az este, miután hazakísértem Alyssát, nem bírtam
