Ők vajon Uirondába tartanak? – gondolta döbbenten. Egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből azt a történetet.
Megdörzsölte a szemét. Zavart érzés töltötte el, mintha minden kizökkent volna a helyéről. Próbált kizárólag a vezetésre koncentrálni, semmi másra. Miután üstdobként dörömbölő szívvel levezetett még vagy húsz kilométert, végül mégis el kellett fogadnia azt a totálisan abszurd tényt, hogy teljesen egyedül van.
Egyedül.
Rajta kívül senki sem járt a sztrádán. Csak a Scania dübörgött előre. Egy kiöregedett kamion a már elhomályosult krómfelületeivel és az áthatóan nyikorgó trélerrel. Lassított, és úgy bámult kifelé, mint aki hajótörést szenvedett egy kopár, idegen világon.
Biztosan volt erre valami logikus magyarázat.
Nem figyeltél és rossz útra tértél le. Nem vetted észre az útépít
