„GIRL, YOU’VE GOT TO BE WHAT TOMORROW NEEDS
FOR EVERY TIME THAT THEY WANT TO COUNT YOU OUT
USE YOUR VOICE EVERY SINGLE TIME
YOU OPEN UP YOUR MOUTH”
MY CHEMICAL ROMANCE – SING
Szúnyogcsípés.
Először csak viszketett. Aztán lángba borult a világ. Olyan forró, égető futótűz tombolt, ami mellett elhomályosult az olajjal szennyezett óceán és a mérgekkel teli levegő. Ez sistergett és szúrt, magára vonta a figyelmemet, kikényszerítette, hogy átérezzem őt. Elengedtem a vizet, a fellegekben szárnyalást, aminek a segítségével eljutottam messzi vidékekre, és most össze kellett zsugorodnom, kényszerleszállással, azzá az egyetlen, lüktető szúnyogcsípéssé válni… Vér lüktetett. Vér, húsban, testben. Éreztem az érintését. A kezemet szorította. A kezem… Hát persze, a testem, a kezem, hiszen újjászület
