Fél órával később a lassan növekvő sötétség mindent elborított a két férfi körül. Csak az előtérben felkapcsolt lámpa fénye világította meg homályba vesző alakjukat.
– Mesélj a könyvedről! – kérte Donát, kíváncsian sandítva barátjára. Kristóf arcát a szájában lógó cigaretta vörösen izzó parazsa világította meg.
– Milyen könyvről?
– Amit írsz majd, te kretén!
– Ja! – Kristóf legszívesebben fejbe vágta volna saját magát, hogy ilyen könnyen kiesett a fedősztorijából. Mindig is sejtette, hogy égetni valóan rossz kém lenne. Képes saját magát is lebuktatni. – Amit írok. Igen. Egy családregény lesz.
– Elkezdted már?
– Nem. De a vázlatokon már dolgozom. Mindenesetre a cselekmény fő vonalát fejben már felvázoltam.
– Mi is benne leszünk?
– Mármint, hogy a mi barátságunk története?
– Ja! – b
