Már éjfél is elmúlt, ám Kristóf képtelen volt elaludni.
A szobában nyitva hagyta ugyan az ablakot, de odakint szélcsend volt, így a levegő sem mozdult.
A vékony lepedőt, amellyel ilyenkor takarózott, már rég lerúgta magáról, mert azt sem bírta elviselni a hőségben. Más esetben a meleg éjszaka nem zavarta volna a pihenésben, csakhogy a feje tele volt Anett-tel, és az este történtekkel. Nem bírta kiűzni őt a gondolataiból. Újra és újra felidézte magában együttlétük minden pillanatát. Szinte érezte a nő puha, nedves ajkát, a forró csókjait, a teste melegét és a combja szorítását a derekán. Kristóf az arcát a párnába fúrta, és belélegezte az illatot, amit Anett maga után hagyott.
Minden oka megvolt elégedetten, és boldogan álomba ájulni, ugyanakkor rémítette a gondolat, hogy esetleg többet
