Annak ellenére, hogy kora délutánra a forróság elviselhetetlenné vált, Kristóf nem engedett az elhatározásából. Mielőbb szemügyre akarta venni azt a régi, eldugott kápolnát.
Ebédre sütött magának egy darab kolbászt, amit fél szelet barna kenyérrel, mustárral és hegyes csípősparikával jóízűen elfogyasztott. Miután Jankó tálkájába friss vizet tett, egy félliteres palackba pedig előre lehűtött limonádét öntött, beült a kocsija felforrósodott utasterébe. Mivel korábban nem az udvar árnyékos részére állt be, a kormánykerék égette a tenyerét. Leeresztette az ablakokat, azután elindult ki a faluból, a vadászház irányába.
Miután elfogyott alatta az aszfaltút, még legalább öt percig zötykölődött a száraz, poros dűlőutakon, amelyeket két oldalt hűs árnyékot adó nyárfák szegélyeztek. A vadászházat
