Kínzó vágy gyötörte délután óta.
Fekete Vili eddigi rövid élete során nem érzett még ilyen erős késztetést és közönyösséget egyszerre. Már szinte zsongott a feje a csábító gondolattól, és zsibogott minden porcikájában a szándék, miközben az elmúlt néhány órában teljes közöny lett úrrá rajta a szülei, a rokonai és a kisiskolás pajtásai iránt. Mindenki iránt, aki korábban fontos volt számára, aki az életét jelentette.
A fásultságnak és az ösztönzésnek ez a különös elegye már egészen önkívületi állapotba sodorta.
Órák óta az emeleti szobájában gubbasztott, és várt.
Várt a halálra.
Már vacsorázni sem ment le, a szülei azt hitték, hogy megviseli a titkos költözés gondolata. Hogy nem akarja maga mögött hagyni az eddigi életét, és megrázták az éjszakai események, vagyis az a helyzet, amikor
