– Szóval emlékszel még Etelka nénédre? – kérdezte a nyugdíjas vasutas düledező háza verandájának hintaszékében ülve. Apró, megtört termete szinte elveszett a két karfa között. Arcát mély ráncok árnyékolták, még mindig dús hajkoronája és széles bajusza ezüstösen csillogott.
Kristóf kora este, közvetlenül vacsora után ment át hozzá. Vitt magával két üveg vörösbort és egy doboz cigarettát. Azzal kínálta meg az öreg szomszédot, aki a jól bevált pipája helyett örömmel elfüstölt Kristóffal néhány szál cigarettát a bor mellé.
Az időjárás kellemesen melegnek hatott, alkalmanként lágy szél borzolta a hajukat. Nem volt tolakodó, épp csak közéjük libbent, és megmozgatta az amúgy rezzenéstelen levegőt.
Kristóf a hintaszék mellé húzott kiselejtezett, szakad hátlapú bordó fotelben kapott helyett, pap
