Kunkeresztes fölött a csillagos égboltot egymásba folyó, átláthatatlanul fekete felhők takarták, és valahol a falu szélétől nem messze a vadászházat és a kápolnát körbeölelő sűrű erdőt mintha élénkvörös, széles ecsetvonásokkal festette volna be az éjszaka.
Néhány kilométerrel odébb, a falu szélén egy málló vakolatú kis ház vakondtúrásokkal tarkított udvarára sötét árnyék vetült.
A kamaszlányuk elvesztésének súlyos fájdalmából lassan lábadozó Siposné Eszter vitt egy újabb doboz sört a férjének, aki mereven bámulta a televíziókészüléket.
– Úgy néz ki, nagy vihar lesz – jegyezte meg Sipos János, miközben előrehajolt, és elvette feleségétől az esti söradagjának újabb részét.
– Csak jég ne legyen – pillantott ki aggódó tekintettel az asszony az ablakon. – Nincs még befizetve a biztosítás a
