Jankó újra nyugtalan volt, és ugyanolyan fura, morgó hangot hallatott, mint legutóbb, amikor a diófánál álló alakot figyelte.
Most viszont az ablakpárkányon ült, és a koromfekete égboltot nézte, amit korábban már Kristóf is alaposan szemügyre vett. Innen, a ház ablakából nem lehetett látni az erdő fölött örvénylő bíborszínű gyűrűket.
– Ugye, nem kezded megint, pajtás? – kérdezte Kristóf a macskától. Nem szerette volna kiengedni. Úgy tűnt, kemény ítéletidő lesz éjszaka. Főleg, hogy minden csontot érezni vélt a testében, annyira gyötörte még a fájdalom. Legalább a feje nem hasogatott már állandó jelleggel, és csak időközönként gyötörte a migrénszerű érzés.
Kristóf az asztalnál ülve a videókamera használatával kísérletezett. Minden gond nélkül be tudta helyezni a kazettát, miközben azt gon
