Ahogy Eve megpiszkálta egy kicsit az önbecsülését, Lobar ismét duzzogni kezdett. Arra gondolt, hogy ha egyedül jött volna el hozzá, mutatna neki egyet s mást. A lotyó az csak lotyó, akár van neki jelvénye, akár nincs.
– Nem tudom, miről beszél. Alice semmi sem volt. Még csak le sem szartuk.
– A nagyapja törődött vele.
– Hallottam, hogy ő is meghalt – ragyogott fel Lobar vörös szeme. – Vén fing. Az a zsaru egy íróasztal mögött ült és gombokat nyomogatott. Semmit sem jelentett nekem.
– Annyit azért mégis jelentett, hogy tudja, mivel foglalkozott – szúrta közbe Eve. – Egy zsaru, aki irodai munkát végzett. Honnan tud erről, Lobar?
Lobar rádöbbent, hogy hibázott, és egy dühös mozdulattal elnyomta, ami a cigarettájából megmaradt.
– Biztos említette valaki – húzta széles vigyorra az ajkait,
