– Nem változtathatott az eseményeken – lazított Eve a szorításán. Ő maga is elkésett egyszer, amikor egy bántalmazott gyermeket kellett volna megmentenie. Másodpercekkel ugyan, de akkor is elkésett. De ő nem menekült el. Csupán ölt. A gyermeket már ezzel sem hozhatta vissza az élők sorába. – Nem mehetett vissza, hogy segítsen. Ezzel együtt kell élnie, bármi is legyen.
– Tudom. Isis is ezt mondja – vett remegve egy mély lélegzetet Alice, és leeresztette a kezét. – Annyira lefoglalta őket a szertartás, hogy engem észre sem vettek. Vagy legalábbis ezért imádkozom. Ezután nem mentem el a rendőrségre vagy a nagyapámhoz. Megrémültem, és azt sem tudtam, hol vagyok. Nem tudom, mennyi idő múlt el, de felkerestem Isist, a legfőbb papnőt, aki beavatott a Wicca-kultusz titkaiba. Visszafogadott. Annak
