47. FEJEZETA kokaint rendezgetem a tálcán, közben olykor beleszívok a szivarba, és meghúzom a rumot. Fülemben csengnek Gloria szavai: „Te vagy a kokain.”
Mérgemben a tálca alá nyúlok, és úgy, ahogy van, a falhoz baszom. Pont ebben a pillanatban lép be Manuel, aki egy ideig némán áll, majd beljebb jön. Az arcomat kémleli, próbálok lenyugodni, de elég nehéz, mert azt sem tudom, hogy miért vagyok feszült. Mondjuk, nem is csak simán feszült vagyok, hanem kibaszott ideges, de ez már részletkérdés.
– Látom, szépen elütöd az időt…
– Most ne, Manuel. Hagyj…
Odébb rúgja a tálcát, majd a fölnevet.
– Te szó szerint szórod a pénzt.
– Fogd be!
Az asztalra ül, pont oda, ahol pár perce még a tálca volt.
– Miért engedted meg neki, hogy egyezkedjen a katonákkal?
– Van jobb ötleted?
– Nekünk kelle
