46. FEJEZETTalálkozik Manuellel a pillantásom, hosszút pislogok, tudja, ez a parancs. Hátrébb húzódom, nem bírnék most Gloria szemébe nézni. Nem bírnék, mert tudom, hogy az a katona érez iránta valamit. Én… Én, aki az érzéseket hírből sem ismerem, egyetlen pillantásból megmondtam, hogy nem közömbösek egymásnak. Haragszom magamra a dühömért, a bátortalankodásomért, és már azért is, hogy ez az egész őrület megtörtént. Haragszom magamra a miatt a sok évvel ezelőtti történet miatt, és hogy befogadtam őt… Befogadtam magamhoz a „lelkiismeretemet”, és azóta üldöz engem.
Végül mégis kikémlelek, összetalálkozom Gloria tekintetével, ami riadt és tanácstalan. Egy pillanatra elnyúlik a szája, mintha örülne nekem. De ez nyilván csak képzelgés…
Legalábbis ezt mondom magamnak.
Ne higgy a szemednek!
M
