45. FEJEZET2020
KOLUMBIA
La Gabarrában otthon kéne, hogy érezzem magam, de igazán sosem érdekelt a FARC. Segítséget nyújtottak nekem az erdőben a kokaföldeknél, kölcsönösen támogattuk egymást, de még nem tudom, mennyi maradt abból a bizalomból, amit évekkel ezelőtt építettünk ki Manuellel. Mielőtt átvettük a kokainpiac irányítását, megállapodtunk a FARC-cal, amit azóta sem rúgott fel egyikünk sem. Ma már úgy vélem, nem túl szerencsés velük egy húron pendülni, hiszen politikai párttá léptek elő, és manapság veszélyes a politikai hovatartozást kifejezni. Legalábbis nyíltan.
Egy fekete bőrű férfi felém int, Manuel elém lép, és mindketten a fickóhoz sétálunk. Föláll, csaknem olyan magas, mint én. A fejére sárga kendő van kötve, az egyik szeme pedig le van takarva, mint a kalózoknak.
– A Ch
