44. FEJEZET2020
VENEZUELA
Nemcsak én ülök bambán, hanem Manuel is. Ma van a napja annak, hogy Gloria elhagyja Latin-Amerikát, és egyikünk sem tud másra gondolni. Ha minden igaz, ezekben az órákban érkezik meg érte a két katona, hogy kivigyék innen.
Green ezredes biztosított róla, hogy a legjobb kezekben lesz, de mint mondtam, én sosem bíznék egy gringóban. Vannak pillanatok, amikor rám tör a kétely, és magam sem értem, hogy lehettem ilyen ostoba. Olyanok kezébe adtam őt, akiket nem is ismerek. Ha Gloriának baja esne, azt sosem bocsátanám meg magamnak.
Manuelre nézek, majd a félig gombolt ingemen keresztül a mellkasomra. Gloria egyszer megkérdezte, hogy mi az a heg ott rajtam, én pedig nem válaszoltam neki. Emlékszem, arról volt szó, hogy ki a testvér, és ki nem. Lúdbőrözni kezdek, mert
