43. FEJEZET– Manuel. Nem érek rá. Mi van?
Felhúzza a vállát, majd előveszi a kisfiús vigyorát.
– Ki fogsz röhögni. Nem vacsorázunk együtt hárman? – Bár nem nevetem ki, de tényleg elég hülyén hangzik. – Úgy értem, te, én meg Gloria.
Tudom, hogy érti.
Én már a gépen sem szóltam Gloriához, és úgy vélem, jobb is, ha így marad.
– Szerintem jobb, ha ma este kicsit átgondol mindent, és pihen. Nyugalomra van szüksége.
Beljebb jön, és megtámaszkodik a gardróbszekrényem szélén.
– Eszedbe jutott már, hogy mi van, ha soha többé nem látjuk?
Eszembe jutott. De valószínűtlennek tartom. Miért ne látnánk? Ha valaki tudni fogja, hogy hol van, az én vagyok.
– Jól van. Szólj neki. Este hétkor vacsorázunk.
Bólint egyet, és kisétál a szobámból. Bambán nézek utána, hirtelen mindkettőnket szánalmasnak é
