6A napok kezdenek egybefolyni. Olvasatlanul hagyott üzenetek, a padlón szétszórt kajapapírok. Egy homályos hétből kettő lesz, egy hónap, aztán majdnem az egész nyár elrepül, a nap lassan egyre korábban megy le kis alagsori ablakom előtt.
Reggel nem kelek fel az ágyból. Nem csinálok semmit.
Csak fekszem, visszautasítom anya minden kísérletét, hogy kicsaljon a szobámból. Nem akarom kínozni magam. Tudom, hogy mi vár rám odakint.
Az alagsorban, a hálószobaajtóm túloldalán ott a hátsó kertbe vezető franciaablak. Kimberly régen azon surrant be, miután anya elaludt. Felmehetnék, de látnám a pázsitot, amin a középiskolában átcigánykerekezett, vagy a konyhát, ahol megcsináltuk azt a szörnyen kinéző, de őrülten finom csokitortát Sam szülinapjára.
De nem akarok semmit, amin az agyam kattoghat és
