5– Kyle, ébredj!
Kimberly hangja az. Fájdalom nyilall a homlokomba, verejték tapad a karomra, a hátamra és a lábamra. Gyorsan a lámpához nyúlok, és felkapcsolom. A szobát pásztázom, és látom, hogy egy alak felfelé suhan a lépcsőn.
Vadul ledobom magamról a takarót. Amilyen gyorsan csak tudok, felbicegek a lépcsőn, és kitárom az ajtót.
– Kimberly! – kiáltok utána. – Kim!
Körülnézek, de csak a csend felel, a sötétség hangosan visszhangzik a fülemben.
Hallottam őt. Éreztem a keze súlyát a karomon. Itt volt. Biztos vagyok benne.
Ugyanolyan biztos vagyok benne, hogy ennek semmi értelme.
Végigdöcögök a folyosón, megtámaszkodom a falban, miközben bebotorkálok a nappaliba. Felkattintom a lámpát, hogy lássam…
Semmi.
A kanapé üres. Nincs itt senki.
Mint egy eszelős, megpróbálkozom a bejárat
