12– Nem történt meg. Csak a fejed szórakozott! – kiáltja nekem Sam másnap reggel futás közben. Nehezen tart lépést halálra rémült iramommal, ami közel áll egy olimpiai maratonfutóéhoz, még a nem teljesen működő lábammal is.
Az első mérföldünk alatt a pályán meséltem neki a telefonról, az ismeretlen hívóról, a töredezett hangról; nehezen fogalmazom meg azt, ami tegnap éjjel történt.
Mindig is ő volt a logikus. Talán ő segíthet megérteni ezt az egészet.
– Sam, láttam, hogy csörög. Hallottam valakit a vonal túlfelén. Minden részletet elmondhatok. Nem éreztem álomnak.
Megbicsaklik a lábam, és hirtelen megállok. A térdemhez kapok, miközben megpróbálok lélegzethez jutni, pontok jelennek meg a szemem előtt.
– Nem azt mondtam, hogy álmodtál, haver – közli Sam, ahogy megáll mellettem. – De
