13Marley közel hajol hozzám, a sebhelyet fürkészi három teljes nappal az utolsó látomásom és három hónappal az első hajvágásom után. Most nagyon feltűnő, és ahogy Marley előrehajol, azzal próbálom elterelni a figyelmemet, hogy a füvet bámulom, a fákat, a parkban sétáló embereket. Aztán… felnyúl, hogy megérintse, az ujjbegyei alig érnek a bőrömhöz. Olyan gyengéden csinálja, hogy bizsergést hagy maga után.
Fura érzés, mintha a testem felébredne.
– Mi történt? – Elhúzza a kezét, és rájövök, hogy egész idő alatt visszatartottam a lélegzetemet.
– Nem mesélek szomorú történeteket – heccelem.
Kihívóan felvonja a szemöldökét.
– Szóval ez így megy? Először te adsz valamit, aztán meg én?
Elhallgatok, mert rájövök, hogy 100%-ban nem ezt akarom. El akarom neki mesélni. A balesetet. Kimet. Ő az e
