29Miután Sam elmegy, nyugtalan csend telepedik ránk Kimberlyvel. Szeretném kézbe venni a telefonomat, és bármi mást nézni, de képtelen vagyok elfordítani róla a tekintetemet.
Mintha kísértetet látnék. Megint.
A tekintetem követi őt, ahogy felállítja a tábori ágyat az ablaknál, és egy bolyhos, fehér-kék pillangókkal borított takarót vesz elő a táskájából.
Hirtelen eszembe jut, ahogy ott ült a kanapén, pontosan ebbe a takaróba bugyolálva, amikor azt hittem, hogy tényleg kísértet.
Felidézem Dr. Benefield szavait. Sokszor kinyitottad a szemedet. Egyenesen rám néztél.
– Hadd nézzem meg! – kérem. Kim felegyenesedik és megfordul, zavartan pillant rám. Aztán felém nyújtja a takarót.
Elveszem, elgondolkodva tapogatom az anyagát, igazi és megfogható a kezemben.
– Itt aludtál, amíg én…?
– Néh
