28Mire újra felébredek, éjszaka van. Az egész nap gyötrő homályban repült el, a gyógyszer hatása alig múlik.
Kopogtatást hallok, odafordulok, és dr. Benefieldet látom, a hosszú nap végére vörös hajtincsei kiszabadultak laza lófarkából.
– Hogy érzed magad? Sokat aludtál. – Odahúz egy széket az ágyamhoz, és leül, a karját a lábán pihenteti.
– Nagyon kiütött – jegyzem meg.
Vállat von és bólint.
– Fájdalmaid voltak.
Még most is fáj. Csak nem úgy, mint amiről ő beszél.
A falon lévő órára pillantok. Elég késő van.
– Maga itt lakik, vagy mi?
Felhorkan.
– Egy új munkahelyen az első pár hónapban az ember sok időt tölt az irodában.
Tátva marad a szám. És ő operálta meg az agyamat? Ezért vagyok ennyire elcseszve?
– Az első pár hónap ebben a kórházban. – Elvigyorodik, én pedig megkönnyebbü
