38Pár nappal később valamivel dél után a kertben bicegek, és Marley-t a szabadtéri kávézóban találom. Kim a délelőtt nagy részében a kórházban szimatolt, próbált több infót szerezni. Amikor szünetet tartva elment jegeskávéért, kiszúrta Marley-t, és adott egy tippet a hollétéről.
De most, hogy itt vagyok, fogalmam sincs, mit tegyek.
Odapillantok Marley-ra, és látom, hogy egy könyvbe temetkezik, a haja takarja az arcát. Egy pillanatig nézem őt; ahogy ül, azokra az apró momentumokra emlékeztet, amikor Lauráról beszéltünk. Amikor a szomorú történetek, amikről nem volt hajlandó mesélni, árnyékot vetettek rá.
Az étlapot böngészem, és amikor látom, hogy jegesteát árulnak, támad egy ötletem. Mintha ez a pillanat így lett volna megírva.
Beszélni ezzel a Marley-val. Leírhatom neki.
Furcsa kérdé
