9.A saroklakosztály teraszán ücsörögtem, bámultam a nyugodt, szinte mozdulatlan Balatont. A nap aranyhidat rajzolt a sima víztükörre. Még nem zöldült ki a táj, de a korai virágok bomló szirmai már jelezték a meleg tavaszt. Mélyen beszívtam a tiszta, vízszagú levegőt, aztán összehúztam a vállamon a vastag, kockás takarót. Lenéztem a kávézóra, ami még mindig kocsmának látszott, mondhat Ádám amit akar. Három autó parkolt előtte, a kerékpártároló üresen állt, hűvös volt még az esti biciklizéshez. Nyáron egymás mellett sorakoztak a bringák, a faluból is sokan jártak azokkal, de a Vadvirág forgalmát elsősorban a túrázóknak köszönhettük. Biztos voltam benne, hogy Ádám a pultban áll, hat lóval sem lehetett visszatartani, már napok óta dolgozott, hiába kértem, hogy pihenjen még egy kicsit. Szerinte
