Csend volt, olyan csend, mintha hangszigetelt lenne a szoba, most azonban jólesett, hogy nincsenek zajok. Észre sem vettem, hogy besötétedett, úgy belemerültem a történetembe, úgy szaladt a kezem a klaviatúrán, ám egyszeriben váratlan nesz ütötte meg a fülem. Rápillantottam a laptop kijelzőjére, tizenegy óra volt. Ki akar bejönni a szobánkba ilyenkor? Ráadásul kopogás nélkül. Duval még nem érhetett vissza, Ádám a kórházban fekszik…
Óvatosan felálltam, és Marinhoz léptem. Megbökdöstem, kinyitotta a szemét, csendre intettem, majd az ajtóra mutattam. Ő is meghallotta a neszt. Valaki babrált a zárral. Összenéztünk. Láttam, pontosan ugyanazt gondolja, amit én. Bastian emberei próbálnak bejönni a szobába, és nekünk villámgyorsan ki kell találnunk, mit tegyünk. Megfogtam a telefonom, és magam ut
