6.A reggel kellemetlenül érintett. Fáztam, és hiába burkolóztam a szőttesbe, nem szűnt a didergés, mintha lázas lennék. Nem akartam kinyitni a szemem, még aludtam volna, de mégsem, mert a hidegrázástól fájt a fekvés, a lábfejem jéghidegre hűlt, ha megmozdultam, úgy éreztem, hideg áramlik a takaró alá.
Tudtam, hogy fel kell kelnem, meg kell mozgatnom a tagjaimat ahhoz, hogy elmúljon ez a nedves hideg, ami a csontjaimat ledermesztette. Legalábbis úgy éreztem. Azon járt az eszem, hogy nem lehet hideg, hiszen Indonéziában vagyok, van rajtam ruha, be vagyok takarózva. Erőt vettem magamon, kinyitottam a szemem, és felpattantam. A ruhám csurom vizes volt, a hajam is, ezért aztán rájöttem, leizzadtam éjszaka. A hajnali pára a hűvös idővel karöltve megtette a hatását. Ahogy ledobtam a takarót, ére
