7.Reggel Rose-hoz bújva ébredtem. Meglepően otthonos érzés volt, de nem erotikusan otthonos, inkább olyan, mintha egy nagy plüssmackó ringatott volna a karjában.
– Ideje volt… – mordult a medve, és kihúzta a karját a fejem alól. – Egy órája zsibbadok, mint az atom.
– Miért nem húzta ki korábban? – dünnyögtem. – Nem kötelessége párnaszolgáltatást nyújtani.
– Nem akartam felkelteni. Mert én ilyen férfi vagyok.
– Milyen férfi? Kényelmes? Bevallom, maga remek alvótárs.
– Mint mondtam… – kezdte Rose, de felültem és leintettem.
– Ne rontsa el! Már éppen kezdtem megkedvelni.
– A picsába! – motyogta, aztán ő is felült. – Akkor nem szexelünk?
– Nem – ráztam a fejem, és elvigyorodtam. Már tudtam, hogy csak szívat.
– Hát, ha nincs szex, akkor kaja után nézek – kacsintott, és felpattant az ág
