– Harminc éve? Te jóég!
– Bizony. Akkor vállaltam el a missziót, hogy egy kis hegyi falu lelkipásztora leszek, azóta sem tértem haza. Szükség van itt az Úr szavára. Nagy a szegénység, sokan elbizonytalanodnak.
Egy ajtó felé indult, ami az oltár mögül nyílt, mi pedig követtük. Belépve a következő helyiségbe egy elég tágas nappaliban találtuk magunkat, szemben egy teljes falat beborító könyvespolc, amelyen indonéz, angol és magyar nyelvű könyveket is felfedeztem. Mindenfélét. Nemcsak vallási tárgyú, de tudományos köteteket, sőt regényeket is.
– Micsoda könyvtár! – jegyeztem meg angolul, hogy Rose ne érezze magát teljesen kirekesztve.
– Az egyetlen szórakozásom. Nincs tévém, csak egy rádióm, így ha éppen nem a hívek ügyes-bajos dolgaival foglalkozom, akkor olvasok. Igyekszem haladni a kor
