5. FEJEZET
Ragyogó napsütésre ébredtem. A reggeli már az éjjeliszekrényemen párolgott. Hughes nem volt a szobában. A tálcán kis papírlap hevert, rajta néhány sebtében odafirkantott szó: „A parton várlak. Halászni megyünk.”
Boldogan ismertem meg Patricia írását. Gyorsan felöltözködtem, és a kis öböl felé siettem. Tegnapi haragomat egészen elfelejtettem már, de azonnal elöntött a düh, mert Patricia nem volt egyedül. Harry Hughes a világ legszemtelenebb arcával udvarolt neki. Nem tudom, miket mondhatott, de jól hallottam a lány ezüstös kacagását. Vissza akartam fordulni, de már késő volt. Patricia észrevett, és integetett felém.
– Csakhogy felébredtél, te álomszuszék! – mondta szeretetreméltóan, mikor melléjük értem. Hughes éppen menni készült.
– Maga nem tart velünk? – kérdezte Patricia
