4. FEJEZET
Megvallom, nem nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy Harry Hughes az én szobámban fog aludni. Éppen elég üres szoba volt a kastélyban. Nem akartam azonban udvariatlannak látszani, ezért tőlem telhetőleg barátságos arcot vágtam a hívatlan hálótárshoz.
Már elmúlt éjfél, mikor aludni mentünk. A detektív körülnézett a tágas szobában. Azt hiszem, ugyanolyan érzése lehetett, mint nekem, mikor először beléptem ebbe a helyiségbe. Ridegebb, barátságtalanabb szobát nehéz volt elképzelni. A villanyfény nem jutott el a homályos szögletekbe, a régi bútorokban a szú halk percegése hallatszott. Az öreg kandalló fekete torka szemközt ásított velünk, fölötte a falon különleges fegyverek és dísztárgyak lógtak. A detektív érdeklődve nézegette a különböző dárdákat és nyílvesszőket. Figyelmét
