17. FEJEZET
Ekkor belépett Hughes, és néhány lépéssel a földön fekvő mellett termett.
– Fektessük a díványra – mondta, és Mertens hóna alá nyúlt, aki rettenetesen nyögött, és mihelyt a díványra tettük, a fejét kezdte tapogatni.
– Ostobább tréfát igazán nem lehetett volna csinálni! – mondta a detektív, és alaposan megrázta a díványon fetrengő Mertenst. – Beszéljen! Örüljön, hogy nem történt komolyabb baja!
Nem tudtam mire vélni a detektív szavait.
– Beszéljen, vén szamár! – rivallt rá Hughes nyersen. – Hogyanjutott eszébe ez az ostoba komédia? Meg akarta ijeszteni a társaságot?
Mertens kétségbeesett nyögéseket hallatott, a fejét tapogatta, és ijedten pislogott ránk apró szemeivel.
– Beszéljen, szerencsétlen! – förmedt rá a detektív. – Hiszen nem történt komoly baja. Az ütés csak súro
