VÉGSZÓ
Hárman üldögéltünk a parton: Patricia, Hughes és én. A detektív szótlanul horgászott. Messze a szemhatáron fénylő azúrkék párázatban olvadt össze a tenger az égbolttal. A part közelében azonban zöld színűvé változott a víz. A végtelenből érkező fehér tarajos hullámok tompa dörejjel ostromolták a partot. A szétporladó ezernyi vízcsepp fehér felhőkben lebegett a sziklák kőcsipkéi felett. A messze távolban bíborvitorla tűnt föl a vízen. A hajó szemlátomást közeledett, az erősen félredőlt árboc körül hófehér sirályok keringtek.
– Alighanem Hilton mester bárkája jön – mondtam –, várjuk meg!
– Nem lehet – rázta a fejét Patricia –, hiszen ma van az eljegyzésünk, és Archibald bácsi meglehetősen szereti a pontosságot. Kissé furcsa lenne, ha éppen mi késnénk el!
– Igazad van – mondtam, és
