24. FEJEZET
Micsoda esélye lehet a rozoga halászbárkának a hullámóriások erejével szemben? Majdnem semmi!… A viharvitorla megfeszült, a bárka orra szembefordult a széllel, és fölágaskodott. Dübörgő vágtatással érkeztek a hullámok a messzeségből; fehér tajtékgerincük kísérteties vonulása ijesztő volt. A bárka sűrű párafelhőkbe burkolózott; a szétporladó vízcseppek mint sűrű zápor hullottak a fedélzetre.
A dübörgő hullámok szétzúzással fenyegették a bárkát, amelynek a pereme víz alá merült, és a sós tajték végigzúdult rajtunk. A rohanó víz ereje szörnyű csapásokat mért a gyönge faalkotmányra, mely minden ízében recsegett–ropogott. Csaknem lehetetlenség volt fölállni. Az éjszaka vastag fekete fal gyanánt állta utunkat. Őrjöngő szélroham markolt bele az árboc kötélzetébe.
Centiméterenkén
