23. FEJEZET
A hír bombaként hatott. Lopva Hughesra pillantottam. Sápadt volt, de egyetlen arcizma sem rándult meg.
– Ez rettenetes! – nyöszörögte Mertens, halálra váltan.
– Hogy történt az eset? – kérdezte a detektív nyugodtan.
– Az esti vonattal akartuk elszállítani – mondta a csendőr leverten –, és addig az itteni börtönbe zártuk be. Különös gonddal őriztük…
– Veszem észre! – vágott közbe Hughes gúnyosan.
A csendőr kétségbeesetten horgasztotta le a fejét.
– Fegyveres őr állt az ajtó előtt. A gazember meg volt bilincselve. Mégis eltűnt! – mondta halkan.
– Kinél volt a cella kulcsa? – kérdezte a detektív.
– Az őrnél… Szegény fickót átvágott nyakkal találtuk meg a nyitott ajtó előtt.
Drexler a fogait vicsorgatta tehetetlen dühében.
– Most már sajnálom, hogy nem a szívére céloztam
