A falka

Előszó

Előszó

Ez a könyv egy múltba tekintés folytatása. Tapasztalatom szerint a média és a közvélemény sokkal inkább megjegyzi azoknak a neveit, akik a társadalom ellenségei. Bármerre kutattam, mindenhol azok a bűnözők jöttek velem szembe, még így húsz, harminc év elteltével is, akik elvettek az emberektől, és nem azoké, akik szolgálták őket. Azt gondolom, nincs ez így jól. Ha azt mondom ma egy korombéli embernek, lakjon is az ország bármely pontján, hogy Prisztás, Csobolya, Portik, Cinóber, Kisbandi, Tanyi, Tasnádi, Száva család, Donászi Aladár, Bene László, Josef Rohač, Ambrus Attila, alias Viszkis, akkor mindenki tudja kiről van szó, hogy csak a holtak, vagy a jogerősen elítéltek neveit említsem. Ambrus körül kialakult egy hamis pátosz, egy olyan Robin Hood-féle közhangulat. Az Erdélyből indult szegénylegény, aki sokra vitte. Tisztázzuk! Bűnöző volt, aki nem osztotta szét a rabolt vagyont a szegények között. Emberek életét keserítette meg. Képzeljük magunkat annak az embernek a helyébe, akinek fegyvert nyomott az arcába. Az általuk elkövetett bűnök az áldozatai lelkében nem évülnek el akkor sem, ha letöltötték a rájuk kiszabott büntetésüket. Mi mindenről nem tudunk ezekkel az emberekkel kapcsolatban? Milyen bűnök maradtak felderítetlenül? Ezek az emberek bűnözők voltak.

Lelketlen, pénz- és hataloméhes fenevadak. Ezzel a könyvvel, mint ahogy A veszett kutyával is, arra próbálok rávilágítani, hogy a rendőr az ember. Szűkös keretek között, elavult technikai berendezésekkel, sokszor a munkát a család elé helyezve végezték a dolgukat. Sokan voltak, akik szembeszálltak az alvilággal, de nem maradt fenn a nevük, sajnos még rendőri berkeken belül sem. Valamit rosszul csinálunk. Azokra kellene emlékeznünk, azokat kellene megbecsülnünk, és azoknak az embereknek kellene köszönetet mondanunk, akik értünk tettek és nem ellenünk.

Valahol nagyon rossz irányba fordult a világ.

1.