II. fejezetAmikor az öledbe hullik a manna
Még világos volt, amikor a Mercivel begurultam a kaps előtti parkolóba. Éjszakás szoliba mentem. Papa kék Malibuja már ott figyelt. Chevroletto Malibua Classico, hívta így az egyik albán informátorunk, aki komoly pénzeket kínált a kocsiért. Az volt a fétise, hogy olyan autó kell neki, aminek a kardánbokszáról nem csúszik le a rütyveteg, fácánmintás porcelán hamutartója. Ezeknek a kecskebaszóknak volt egy elcseszett ízlésük. A saját kocsijában – egy tököm tudja, milyen, talán hetes BMW – kézzel szőtt perzsaszőnyegek voltak a láb alatt. A műszerfalon meg hímzett terítő. A madár feltehetőleg egy közepes szintű háborús bűnös lehetett, de a nagyi, a koszovói Biri néne terítője volt számára a szépség netovábbja. Hiába, ha lelked van…
Bementem a kapsra
