– Mi a faszér’ nem? – kérdezte őszinte felháborodással.
– Azért, mert most adták ki a járőröknek, hogy kapják el azt a faszt, aki lopja a récéket.
– Bassza meg! Akkor vigyél le a Pillangóra. Szopatok egyet, aztán megyünk aludni a Rákosrendezőre.
Na, mondom, ezt a herét jól kifogtam. A Pillangó után kimentünk a Rákosrendezőre. Ott szokott szunyálni mindenki, aki ismerte annyira a helyet, hogy nem akadt el a járőrautóval. Igen ciki volt néha, ha reggel váltás előtt onnan kellett kimenteni a tisztelt hatóságot. A MÁV-nak volt egy traktorja, ami néha vagont húzott, néha csíkost.
Lackó azonnal hátratolta az anyósülést, és mély álomba szenderült. Én nem tudtam szoliban aludni. Vitt a vérem. Szomjaztam az adrenalint. Menni akartam. Tolni kékkel a kocsinak, lepofozni mindenkit, aki rászolgált.
