– Kettőre be tudna fáradni a kórházba?
– Tehehrmészehetesen – válaszoltam kevéssé ékes magyarsággal, mert Anna közben a szájával kezdett kényeztetni. Először csak a derekamat, az ágyékomat csókolgatta, majd a szájába vette a farkam, és hol csak a makkom szívta olyan erővel, hogy majd’ leszakadt, hol a torkáig engedett teljesen. A másodperc tört része alatt felfújta a fejét a kis bohóc.
– Kettőre. Viszhall! – nyögtem a telefonba, és bontottam a vonalat. Anna vagy fél órán keresztül kényeztetett. Nem hagyta, hogy elélvezzek, és azt sem, hogy hozzáérjek.
– Nem lehetsz ilyen kegyetlen – mondtam, de nem igazán volt ez ellenemre.
– Neked most pihenned kell – mondta lihegve, és ott folytatta, ahol abbahagyta.
Na nem! Nem fogom az első alkalmat végigönzőzni, mint Nyilasi – gondoltam, és egy a
