X. fejezetAz ébredés
Nem sokkal később természetesen megjelentem Ribárszki professzor irodájában. Magas, tágas iroda. Hatalmas, régi, tölgyfa bútorok. Nehéz szőnyegek, rengeteg könyv. Réz és zöld asztali lámpa, számítógép, és iratok mindenhol. Tíz percet váratott a prof matuzsálemkorú titkárnője, mire beengedett ebbe a könyvtár-múzeum egyveleg szobába. Az asztal túloldalán egy apró emberke ült. Hókuszpókra emlékeztetett. Kinyújtott kezével hellyel kínált, szemben magával. Feszengve ültem le és igazítottam meg a stukkert az oldalamon. Mindig nálam van. Most is adott egy kis önbizalmat, megnyugvást.
– Üdvözlöm! – mondta vékony hangján a prof. – Gondolom, Szikora doktor mondta, hogy ki vagyok.
– Igen, uram.
– Azt is mondta, hogy meg fogom műteni.
– Igen, uram.
– Szóval, akkor azt is tud
