XI. fejezetAz arab
Másnap délután egymás mellett ültünk a gépen Bertivel. Ferihegyen semmi probléma nem volt. Sima beszállás, sima felszállás. Berti utál repülni. Felvett egy textil szemtakarót, és szuggerálta magát, hogy ő bizony ott sincs. Az ujjvégei fehérek voltak, úgy szorította az ülés karfáját. Zökkenőmentes volt az utunk Kairóig. Levi, azaz Abdullah kicsit mögöttünk ült.
Néztem az alattunk elsuhanó tájat. Milyen banális történet! Minden második nyálas, romantikus, buzeráns film ilyen témát dolgoz fel. Arab apuci, lenyúlt család. El sem tudtam volna képzelni, hogy a valóságban ilyen megtörténik. Mindegy is. Nem feladatom ilyen szarokon agyalni. Átgondoltam még egyszer mindent. Átbeszélni nem tudtam senkivel, mert Berti nagyon belemerült a rinyálásba. Akkor nyugodott meg és vette l
