TIZENNEGYEDIK FEJEZETEgyesek számára lenyűgöző lehet a fellépése, gondolta Eve. Magas, már-már a soványsággal határosan karcsú, oroszlánsörényszerű ősz haja a válláig ér. A szeme kék és kristálytiszta, és mások talán úgy látják, jóindulat sugárzik belőle.
Az arca vékony, okos. Ahogy a házról a régi ültetvényeket ábrázoló festmények jutottak Eve eszébe, úgy a férfi arcáról az ókori szentek és mártírok ábrázolásai.
Úgy vélte, nagyon is tudatos ez a megjelenés.
Wilkey tetőtől talpig fehérbe volt öltözve – pamutnadrág, hosszú ing és bőrcipő. Hosszú, karcsú lába és hosszú, vékony karja volt.
Amikor megszólalt, a hangja mélyen és lágyan duruzsolt, mint egy bársonypárna.
– Üdvözlöm önöket az otthonomban. Bocsássanak meg, amiért megvárakoztattam önöket.
Nem nyújtott kezet, miközben az asztal
