Hermannal nekiálltunk összeszedni a szétszóródott lapokat. Eva azóta nem mozdult. Jól viselkedett. Úgy tűnt, csak a könyvvel támadt nézeteltérése, minket szerencsére nem akart földhöz vágni. Bár igaz, meg volt láncolva, de az őrülteknél – már ha ő is az – sosem lehet tudni, mire képesek fizikailag.
– Van még egy példánya a bogárzsebkönyvből? – humorizáltam a pszichiáterrel. Szándékosan használtam Eva szavait. Kíváncsi voltam, a nő reagál-e rá, de nem. Nem érkezett tőle semmilyen reakció. Csak ült szótlanul. – Tudja valahogy folytatni a vizsgálatot?
– Ez az egy példányom van belőle – morgott Hermann. – Ezért nem akartam, hogy összemocskolja. De mindegy... majd összerakom valahogy.
– Így nem tudja használni? Ha összegyűjtjük a lapokat?
– Nem lényeges. Már így is levontam a következtetése
