26A napok telnek, hetekké folynak össze. Betartom a gyerekekre vonatkozó ígéreteimet.
Néha ott vagyok, amikor leszállnak az iskolabuszról, elmegyek Rosaleen zongoraóráira. Egyszer-egyszer elviszem Regant és Ronant a játszóházba, és hangosabban szurkolok Rory Kölyökliga-meccsein, mint bármelyik apa. A dolgok Chelsea és köztem… illedelmesek. Tökéletesen udvariasak. Szinte azt kívánom, hogy kiabáljon velem, hogy káromkodjon, mondja azt, hogy egy pöcs vagyok. Sokkal jobb lenne, mint a személytelen, szűkszavú beszélgetéseink. Ugyanúgy beszél velem, mint a Bíró azokon a napokon, amikor fogalma sincs, hogy ki vagyok.
Mintha idegen lennék.
Két héttel a felügyeleti meghallgatás után Brent besétál az irodámba.
– Haver, ma este munka után én, Lucy Patterson, te és a barátnője bekapunk valamit.
–
