13Szombat este hatkor Chelsea előszobájában álldogálok fekete nadrágban, lazán kigombolt szürke ingben és fekete zakóban. Chelsea még mindig az emeleten öltözködik.
Nem mentem el a szalagavatómra, de azt hiszem, ha elmentem volna, hasonlóképpen éreztem volna magam. Türelmetlen izgatottság. Felvillanyozó lehetőségek. Új, szokatlan érzés, de tulajdonképpen tetszik.
Kopognak, kinyitom az ajtót – és ott áll előttem az anyám. Szerencsére jól vette, hogy nem sokkal korábban szóltam neki.
– Szia, anya!
Anyám aprócska nő – százötven centi, negyvenöt kiló, egzotikus, szürkéskék szeme átlát minden baromságon, az arca időtlenül vonzó. Ami hiányzik a testalkatából, azt az XXL-es személyiségével pótolja. A karomba veti magát.
– Mézesmackóm! Annyira hiányoztál!
A szemem sarkából megpillantom a vih
