Mindenhol gyerekek, különböző formájú és méretű gyerekek, az egyik mászik, a másik csetlik-botlik, és páran – mint Ronan – a padlón hasalva próbálják elsajátítani a kúszás tudományát. A szülők pedig – Jézusom! – mint valami aggodalmaskodó, Stepfordi feleségekből kilépett, mosolygó, kamerákkal felfegyverzett vallási szekta. A játszóház visszataszítóan színes: szivárványszínű szőnyegek, neoncsúszdák, vastagon párnázott élek és matracok; bántják a szemem, ha túl sokáig nézem őket. A hangszórókból félelmetesen vidám zene ömlik, a műsort egy fuksziaszínű pólót viselő, túlságosan is vidám tinédzser vezeti.
A bohócokról pedig ne is beszéljünk.
Fel vannak festve a falakra, a polcokon marionettbábuként sorakoznak, a sarkokat plüssből készült, ölelésre tárt karral várakozó, hátborzongató bohócok t
