Már itt sem vagyok
Zúgott a fejem a csillagok alatt. A szememet néha hosszabb percekre lehunyva szívtam be a nyáréjszaka levegőjét. A Crandall park fahídja beszívta a napsütés melegét, ráfektettem a tenyeremet, hátha érzek belőle valamit.
Zsibbadtam a nyugtató és az alkohol hatására. Talán soha életemben nem csináltam ilyet, hogy ittam volna a nyugtatókra, hiszen olyan ritkán fordult elő, hogy egyáltalán alkoholt fogyasztottam.
De Amy látványa valahogy túl sok volt. Főleg a fallsi iskola udvarán – mintha hirtelen visszarepültem volna az időben. Hiába éltünk rettegésben Daviddel, elfogott a vágy, hogy újra tizenöt éves legyek. Apa élt, Amyvel pedig idegesen csókolóztunk Glens Falls utcáin, mintha csak a jelen létezne. Akkor még nem nehezedett ránk az élet, nem voltak sallangok, azt hittü
