2012
hétfő
Nyikorogva csukódott be mögöttem a terasz ajtaja. A whiskyspohár régen felmelegedett a kezemben. Csak percekig ülhettem a hátsó kert magányában, mivel Amy kijött, és helyet foglalt mellettem. Nem néztem rá, a füstöt figyeltem, ahogy vitorlázva felszáll a levegőben. Ezen keresztül is elért hozzám édes illata.
– Tudom, hogy nehéz, de kicsit összeszedhetnéd magadat. Nem kell sokáig.
Felsóhajtottam. Amy a combomra csúsztatta a kezét, mintha azzal segítene bármin is.
– Gyűlölöm, amikor játssza a mártírt – elnyomtam a cigimet.
– Mikor nem gyűlölöd? Nehéz lehet a nap huszonnégy órájában gyűlölni valakit.
Elmosolyodtam Amy mondatán, majd lassan csóváltam a fejemet:
– Nem az. A horrorregényekhez kitűnően fel lehet használni.
A tenyeremet néztem ahelyett, hogy Amyre emeltem volna
