2013
Csípte a bőrömet a hideg tavaszi levegő, csak ott volt forró, ahol Amy hozzáért. Nyitva hagytuk az ablakot, ezért lassan kihűlt a szoba. Meztelenül feküdtünk a kisméretű plüss kanapén. A szobát megtöltötte a tavaszi frissesség illata. Mintha hosszú, téli halál után tértem volna magamhoz. A testem megtelt energiával. Chris halála óta először éreztem magam jól.
Sokáig feküdtünk ott a csendben. A pici lampionok pislákoltak a plafonon, mintha megannyi csillag lenne az égen. Amy törte meg a hallgatást:
– Nem gondoltam volna, hogy eljössz velem.
– Én sem – mosolyodtam el. – Sajnálom, hogy nem vettem fel a telefont, azt hittem, az a helyes.
– Ne is beszéljünk róla, jó? Most már nem engedlek el. Még egyet nem veszítek el belőletek.
Elmosolyodtam, majd óvatosan fentebb csúsztam a kanapén
