2012
vasárnap
Felkeltem a kanapéról, ahonnan csak nyújtózkodva értem el a laptopomat. Nem szerettem úgy írni, hogy az ölembe vettem, ezért rendes hátfájással fizettem. Mellettem a dohányzóasztalon egy bögre kávé gőzölgött. Halványan emlékeztem, hogy Amy tette le ide, és még meg is köszöntem neki. Azonban, ahogy körbenéztem, őt sehol sem láttam.
Rá akartam gyújtani. Meg is tehettem volna, hiszen senki sem rakta ki a képzeletbeli dohányozni tilos táblát Chris lakására, azonban tudtam, hogy a bátyám nem szerette, ha cigiztem. Főként a szagát utálta. Inkább felkeltem, magamhoz vettem a kávét, és kisétáltam a zajos erkélyre, amit pontosan két személyre szabtak, semmi extra mozgolódásra. Alattam elképesztő gyorsasággal haladtak el a sárga taxik, hömpölyögtek az emberek mindenfelé.
Lassan szí
